Tetkószféra

A bejegyzés főleg azoknak szól, akik még az első tetoválásuk előtt állnak. Nekik fontos megemlítenem pár fontos íratlan szabályt, amit ha betartanak, akkor büszke tetkótulajdonosok lehetnek egy szép napon.

Első és legfontosabb, hogy kiválasszuk a mintát, amit szeretnénk. Figyeljünk oda, hogy egy olyan ábra legyen, amit egy életen át látni akarunk a testünkön. Ne szaladjunk rögtön a tetoválószalonba, amint megtetszik egy tetszőleges tetoválás. Én is pontosan tudom, hogy milyen érzés az, amikor meglátod „álmaid tetkóját” és alig várod, hogy magadon lásd. Viszont az esetek 90%-ában ez a fellángolás hamar elmúlik, idővel nem is emlékszel rá, hogy miért is akartad azt magadra varratni. Velem is előfordult már, így hát megértem a dolgot. Én azt javasolnám, hogy amint kinézted azt, ami teljes mértékben elnyerte a tetszésed, tedd félre egy kicsit. Néha nézegesd, képzeld el magadon, ahova szeretnéd. Ha pár hónap múlva is azon kapod magad, hogy meg szeretnéd csinálni és ragaszkodsz hozzá, akkor az a tetoválás neked való.

Ezt már korábban is elmondtam, de megismétlem magam. Csak azért, mert az adott tetoválás „divatos” és „menő”, még ne rakasd magadra, mert öt év múlva már nem biztos, hogy ezt fogod gondolni róla. Ezért is fontos az átgondolás és szerény vélemény szerint az is, hogy jelentsen neked valamit. Akármit. Mert képzeld el, hogy valaki megkérdezi, miért csináltattad és azt mondod: „Hm, nem tudom, megtetszett.”. Milyen kiábrándító is tud lenni, nem igaz? Lehet velem egyetérteni, lehet ellenezni, de hangsúlyozom, egyéni álláspont.

Másodjára ki kell választanunk az ideális testrészt. Ezt a részét majdnem ugyanolyan erősen át kell gondolni, mint magát a tetoválást. Természetesen ízléstől és mintától függ az egész. Egy nagyobb méretű tetoválást nem tudsz a csuklódra varratni, nem igaz? Az ilyenekre jobb a hát vagy borda körüli rész. De fordítva is igaz, hogy a kisebb tetoválások jobban mutatnak csuklón, esetleg bokán, mint a hátad közepén, ahol alig látni. Továbbá, ismét visszatérek az előző bejegyzésemhez, a testrész munka szempontjából sem mindegy. Hiába terjedt el a tetoválás világszerte és kezd egyre divatosabbá válni, akkor sem tűrik meg sok munkahelyen a feltűnő és látható tetoválásokat. Például egy befolyásos üzletembert nem vesznek komolyan, ha leveszi a zakóját és az alkarján ott tekereg egy sárkány. Szóval, ha „komolyabb” munkahelyen dolgozol, vagy netán szeretnél, olyan helyre csináltasd, ahol el tudod takarni. Például hát, mellkas, csípő. Sőt, úgy olvastam, hogy tűzoltóknak, katonáknak és rendőröknek semmiképp se lehet látható tetoválása, mert egyrészt vagy nem alkalmazzák, vagy kirúghatják őket. Szóval, komolyan kell venni. Főleg annak, aki most még csak tanul. Sosem lehet tudni, hogy mit hoz az élet, milyen ajánlatot dobnak a lábunk elé és ha épp egy nyamvadt alkar tetoválás miatt nem jön össze, az bosszantó tud lenni. Ha már biztos munkahelyed van, ahol megengedett a tetoválás, belevághatsz a látható tetoválások varrásába is. Persze ez ismételten csak személyes vélemény.

(Mivel neki a munkájában nagyrészt ezt a teljes munkaszerelést kell viselnie, így neki nem gond, hogy az egész teste tele van tetoválással)

A testrészekre visszatérve, még arra mindenképp gondoljatok, hogy a tetoválás fájdalommal jár. Valamit valamiért. Nem lehet egy csicsás tetoválásod anélkül, hogy kicsit meg ne szenvednél érte. Persze ez függ attól, hogy pontosa hova is varratsz. Én például a tarkómra csináltattam egy kisebb mintát. A legelső tetoválásom és a tetováló rögtön azzal kezdte, hogy szóljak, ha rosszul lennék. Ettől persze csak még inkább beparáztam, azt hittem, olyan fájdalmak várnak rám, mint még soha. Persze erről szó sem volt. Egyáltalán nem fájt, apró szúró érzést éreztem, de semmiség volt. Nem úgy a bátyám, aki a bordája körüli részre csináltatott egy nagyobb mintát. Állítása szerinte erősen össze kellett szorítania a fogát, mert nagyon fájt. Mivel ott ugyebár vékonyabb a bőrréteg, és ha a csont felett kell csinálni a tetoválást… nem kellemes. Most szólnék, hogy ha esetleg már kinézted a mintát és a testrészt, de attól félsz, hogy fájni fog… akkor az azt jelenti, hogy nem vagy még felkészülve. Mert aki nagyon akar valamit, az nem foglalkozik ilyenekkel. Gondoljatok arra, hogy hány ezer ember élte már túl rajtatok kívül. Mellesleg az embernek elég nagy a tűréshatára és ez teljesen kibírható. De ha még ennek ellenére is tartasz a fájdalomtól, ülj vissza szépen a fenekedre és hagyd még azt a tetkóvarrást.

Utánanéztem nektek az öt legfájdalmasabb helynek, ahová tetováltatni lehet:

• Az első a szemgolyó. Szerintem ez egyértelmű, hisz a SZEMGOLYÓDRÓL van szó. Ha már valaki belenyúl a szemedbe, az is borzalmasan tud fájni. Képzeld el, hogy tűvel szurkálják meg… Sok szerencsét annak, aki megpróbálja. Ehhez nem pár hónap, pár év átgondolás kell. Én irtózom tőle, de nem is tervezem, hogy oda akarnék varratni.
• A második a szeméremtest. Nos, igen, ez is egy elég érzékeny hely. Erre is csak azt tudom javasolni, mint a szemgolyónál, mégpedig azt, hogy nagyon-nagyon gondold át, ha ilyesmire adnád a fejed. A párod nyilván örülne neki, de te is, ha egész életedben ott lesz az a tetoválás? Persze ez személyes döntés.
• A harmadik lábfej és boka. Ez a testrész azért már kedveltebb helye a tetoválásnak, főleg a nők szeretik. Csak annyit tudok mondani, hogy ha nem riaszt vissza a fájdalom és mindenképp oda szeretnél, ne tartson vissza semmi. Azt a pár óra szenvedést pedig ki lehet bírni, legfeljebb örökre elmegy a kedved tőle.
• A negyedik a fül mögötti terület. Nem túl gyakori hely, de már találkoztam olyannal, akinek ott volt. És igen, fájdalmas volt neki. De mint mondtam, valamit valamiért.
• Az ötödik a mellkas. Nos, ez nem tudom, hogy a nők vagy a férfiak számára a fájdalmasabb. Mint tudjuk, van különbség a két nem között mellkas kinézetében. Mivel a listán van, nyilván mindkét esetet figyelembe vették. Férfiaknál azért kedveltebb hely, mint a nőknél.

(Nos, mégiscsak vannak, akik szemgolyó tetoválásra adták a fejüket. Hm...)

Azért hozzátenném ezekhez, hogy lehet kérni érzéstelenítőt egész nyugodtan. Csak az egyik ismerősöm elmondása szerint, az elején nem érzel semmit, majd mikor elmúlik, akkor pedig ugyanúgy mindent. De talán csak rosszul csinálta a tetováló. Aki kevésbé bírja a fájdalmat, annak ajánlanám a figyelmébe.  

Nagyon fontos dolog továbbá a megfelelő tetováló kiválasztása. Azért nem tetoválószalont írtam, mert egyesek előszeretettel szeretik megcsináltatni egy-egy barátjukkal az adott mintát. Én nem javasolnám. Nincs abban semmi bunkóság, ha visszautasítod, ha netán felajánlaná a dolgot. Nyilván csábító, hogy féláron csinálja meg, de nem biztos, hogy vannak megfelelő fertőtlenítő szerei, a tű kellően letisztított és hogy egyáltalán olyan szépen és művészien megtudja-e csinálni, mint az, aki ténylegesen ezt tanulta és ez a munkája. Ha már mindenképp arra adod a fejed, hogy mintát varratsz magadra és viselni akarod egy életen át, tegyél meg magadnak egy szívességet és becsületesen gyűjtsd rá a pénzed, majd menj el tisztességes tetoválószalonba. Persze lehet, hogy vannak olyanok, akik otthon dolgoznak és profi szinten, mert nagyon tehetségesek. De ritka. Ezért is javasolnám ezt, amiket leírtam.

(Így néz ki egy tetoválás, ha nem hozzáértő személy csinálja. És igen, a lopom.hu-ról származik a kép)

Nos, ha már kiválasztottad a tetoválást, a megfelelő testrészt és találtál egy jó tetoválót, továbbá elég sokáig gondolkodtál rajta, hogy tudd, ez kell neked, akkor hajrá, irány a tetoválószalon és varrass magadra egy életre szóló műalkotást. 

Nem, most nem a tetovált emberekről fogom tépni a számat. Hoztam egy érdekességet. El tudjátok képzelni, hogy az egész testeket tetoválás borítja? De konkrétan az egészet. Nem? Márpedig volt, aki ezt megcsinálta. A fiatalembert Lucky Diamond Richnek hívják. (Te jó ég, remélem nem ez az eredeti neve. Szerencsés Gyémánt Rich.) Már sokféle varrás volt a testén, mikor gondolt egyet és úgy döntött, hogy az egész testét fekete tetoválással akarja díszíteni, így a tetkók nem csupán egy rétegben borítják el. Testét több ezer órán keresztül varrta több mint száz tetoválóművész! Azért ez nem semmi. Még a szemhéját, fülét és ínyét is beszínezték. Erre csináltatott fehér feliratokat, majd a fehérbe színes dizájnelemeket rakott. Rich bekerült a Guinness-rekordok könyvébe is, mint az egyetlen olyan személy a földön, aki százalékosan tetoválva van.

Érdekes, meg kell hagyni. Hogy most őt az vezérelte, hogy bekerüljön a rekordok közé, vagy valamilyen személyes indok, az már más kérdés. Mindenesetre szerintem kicsit extrém vállalkozás egész életedben feketére tetoválva élni. Szeretem a tetoválásokat, de ezt már én is kicsit túlzásnak tartom. Persze ez személyes vélemény, valakinek lehet, hogy teljes mértékben bejön a dolog. Ha valaki véletlenül erre adná a fejét, mindenképp gondolja át ezerszer, mielőtt megcsinálná! És lehetőleg ne robbantson bankot, hogy megszerezze a pénzt rá. 

Az előző bejegyzésben már említettem, hogy foglalkozni fogok a tetoválás történetével. Most jött el ez a pillanat, ugyanis mielőtt mélyebben is belemennénk a témába, jó lenne megismerni az előzményeket legalább egy kicsit. És feltételezem, ha már idetévedtél, legalább egy kicsit érdekelni fog a bejegyzés. Ha utálod a történelmet, most szorítsd össze a szád és úgy olvasd, ugyanis ez fog következni.

Maga a „tattoo” szó, mint a tetoválás szó angolul, a tahiti „tatu” szóból származik, ami azt jelenti: nyomot hagyni valamin. Egyes állítások szerint a tetoválásokat már i.e. 2000 évvel is használták, de lehet már jóval korábban is. (Belegondolva, majdnem olyan idős a tetoválás hagyománya, mint mi magunk.) Fontos szerepet játszottak már a kőkorszaki ember életében is ezek az ábrák, melyeket úgy csináltak, hogy a bőrön karcolásokat ejtettek és festéket dörzsöltek bele. Úgy hitték, hogy ezek a minták gyógyítanak és elűzik a fájdalmat okozó szellemeket. (Hozzá kell tenni, hogy ha ez tényleg így lenne, akkor a népesség majdnem felének vigyorgó arccal kellene járkálni az utcákon, mivel feltehetőleg semmi bajuk, nem igaz?)

A tetoválás igen elterjedt volt a régi időkben is. Például a görögök a felderítőik azonosítására és rangjuk jelzésére, a rómaiak pedig bűnözőik és rabszolgáik megjelölésére használták, de bizonyos népek családjuk címerét viselték magukon. A Normann partraszállás után a tetoválást kezdték lenézni, ezért évszázadokra eltűnt a nyugati kultúrából. De míg nyugaton csökkent a népszerűsége, addig Japánban egyre nőtt. Először csak a bűnözők megjelölésére szolgáltak. Aki először követett el bűnt, annak húztak egy vonalat keresztben a homlokán. A másodiknál hozzátetováltak egy boltív szerű vonalat, a harmadiknál még egy vonalat. Végül a tetoválás kezdett esztétikai értékké kinőni magát. A japánok sajátos viseleti stílusa 1700 körül alakult ki és csak a királyi család tagjainak volt szabad díszes ruhát hordania. Ennek az lett a következménye, hogy a középosztálybeliek díszes, egész testes tetoválásokkal díszítették magukat ruha helyett. (Nem hinném, hogy túlságosan megvédte őket a hidegtől, de hogy takart némiképp, az biztos.)

A nyugati kultúrába csak az 1600-as évek környékén tér vissza a tetoválás, méghozzá egy tengerésznek köszönhetően. Egyik felfedezőútja alkalmával egy teletetovált polinéziai férfit vitt magával Londonba, ami nagy szenzáció lett. Hamarosan a felső osztálybeliek apró tetoválást kezdtek el viselni a testükön, persze kellően takart helyen, így rövid időn belül divat lett, bár az elterjedése hosszabb időt vett igénybe. (Ha máshonnan nem, a Karib-tenger kalózai című filmben feltűnhetett, hogy nem csak a kalózoknak volt tetoválása, de bizony az angol flotta parancsnokának is).

A kezdeti időszakban kézzel végezték a műveletet, csak az 1891-es években szabadalmaztatták az első tetováló gépet. Samuel O’Rtiley Edison elektronikus tollát használta kiindulásnak, ami tűvel és tintával csinált pontokat a papírra. A gép megjelenése után már könnyen elérhetővé vált, így a felsőbb osztály elfordult a tetoválástól, jelentőségük csökkenni kezdett. A tetoválóművészek ezért kénytelenek voltak titkos szervezetekbe tömörülni. A második világháború után még inkább megcsappant a népszerűsége, főleg miután elkezdték terjeszteni a pletykát, miszerint vérmérgezést, hepatitist és egyéb kórokat lehet elkapni tőle. Manapság viszont már a tetoválás egyre elfogadottabb és népszerűbb, mint valaha. Minden társadalmi osztály igénybe veheti és veszi is a tetoválóművészeket, hogy minél különlegesebben díszítsék a testüket.

Nagyon röviden ennyit tudtam összegyűjteni a tetoválás történetéről. Persze ez még csak igen kis része a történelemnek, ettől sokkal részletesebben is bele lehetne menni a témába. De úgy hiszem, hogy ez az úgymond minimumtudás, amit a fejedbe tömhetsz, ha már tetoválást akarsz, vagy ha már van. Átolvasva, amit írtam, különös, hogy a tetoválás milyen sokszor ugrált a közép és a felsőbb osztálybeliek között. Mert ha a felsőosztály használta, akkor a közép nem tehette, mert csak nekik volt megengedve, ha pedig épp a középosztálynál volt elterjedve, akkor a felsőbb osztály nem tetováltatott, mert nem alacsonyodott le a „pornéphez”. Szerencsére a mai világban a tetoválás már elismert művészeti ág és egy tehetősebb ember is ugyanúgy szeret magára mintát csináltatni, mint bárki más és elismerik a szép és művészi rajzokat, akárki is viseli őket.

(Képet sajna nem igen tudok szolgálni, mivel aligha készültek képek mondjuk 400 évvel ezelőtt, de amint találok valami érdekeset, berakom.)

„A tetoválás során az emberi vagy állati bőr pigmentálását változtatják meg a bőrrétegekbe vitt színezőanyagok segítségével a legkülönbözőbb célokkal, mint például a test díszítése, a törzsi hovatartozás jelzése, esetleg az azonosítás, mint például az kutyák fülébe tetovált szám esetén.” – írja a Wikipédia. Ha rövid, és tömör szeretnék lenni, akkor ennyiben letudnám az egész dolgot, de azért lássuk be, ettől kicsit többről van szó.

Most nem a történetét szeretném elmesélni a tetoválásnak, arra majd egy másik bejegyzésben fogok kitérni. Inkább arra szeretnék összpontosítani, hogy mi is a tetoválás napjainkban. A legelső gondolat, ami az ember fejében megfordul a tetkóról, hogy „hát, amiket az emberek magukra varratnak”. Lényegében erről is van szó. Kiválasztunk egy tetszőleges mintát és testrészt, majd elbattyogunk a tetoválószalonba, megmutatjuk a terveinket, visszamegyünk a megadott időpontra, majd egy csinos kis szerkezettel felmázolják ránk a kívánt tetoválást.

Pár évvel ezelőtt tetovált emberről mindenkinek egy nagydarab, tarkopasz pasas jutott az eszébe, aki valószínűleg bűnöző és huligán is egyben. Mindenki fintorogva figyelte a testén lévő díszítéseket, és nagy ívben elkerülték, ha éppen szembe jött vele a járdán. Persze a társadalom változik, ma már mindenkinek lehet tetoválása. Akár még egy gyereknek is, ha a szülő beleegyezik a tranzakcióba. Ennél fogva inkább divattá kezdte kinőni magát és mai napig tart ez a hullám az embereknél. Míg nem is olyan régen szinte megvetették a testdíszítést, most, ha rendelkezel eggyel a testeden, a barátok körében máris te lehetsz a menő, aki bevállalta a fájdalmat. Furcsa, mennyire meg tud változni a felfogás pár év alatt.

De azért nem fordult minden a feje tetejére. Az idősebbek és a konzervatívabb jellemek még mindig ferde szemmel tekintenek a tetkókra, inkább a test elcsúfítását látják benne, mintsem művészetet. Mert azért meg kell hagyni, a tetoválómesterek művészek. Festők, csak nem vászonra, hanem emberi bőrre festenek igazi műalkotásokat. Nem sok ember képes egy rajzot tökéletes visszaadni a bőr felületén úgy, hogy az viselhető legyen egy életen át. Sok munka kell hozzá, míg mestere nem lesz a testfestésnek, de megéri, hisz rengeteg embernek okoz vele boldogságot.

Ellenségeskedők persze mindig is lesznek, és a tetoválás még mindig nem teljes mértékben elfogadott. Elég csak a munkahelyekre gondolni. Sok munkáltató bocsájt útjukra csak azért friss jelentkezőket, mert a tetoválása olyan helyen van, ahol nem tudja kellőképpen eltakarni. Valamiért úgy hiszik, hogy ha meglátjuk, hogy a bankban dolgozó Zsuzsinak a csuklóján ott díszeleg egy pillangó, akkor máris alávaló ember és nyilván át akar minket verni. Bár ez inkább csak jó kifogás arra, hogy miért is ne vegyék fel szegény Zsuzsit. De ez megint egy másik téma.

A szomorú igazság az, hogy a tetkók mélyebb jelentései elvesztek a mai társadalomban. Az emberek csak kinéznek egy szemüknek tetsző mintát és máris magukra varratják anélkül, hogy tisztában lennének a szimbólum vagy rajz mélyebb jelentésével. Én mindig azt mondom, hogy meg kell várni a szikrát, a pillanatot, mikor valamit azért fogsz magadra mázoltatni, mert úgy igazán akarod és évek múlva sem fogod megbánni. Persze ezt sem szerencsés elkapkodni. Csak azért mert az a pillangó édesen festene a válladon, vagy az a sárkány menő lenne a karodon, attól még nem kell máris a tetoválószalonba futni. Mert már találkoztam ilyennel. Aztán öt év múlva állsz a tükör előtt és megkérdezed magadtól, hogy „én mi a fenének is csináltattam ezt magamra?”. De ha azt a pillangót azért csináltad, hogy az anyukádnak emléket állíts vele, mert tegyük fel, ez a fajta volt az ő nagy kedvence, vagy azt a sárkányt azért akarod, mert hősiesen túltetted magad egy szörnyű dolgon és ezzel akarod végleg lezárni, akkor tedd, amit tenned kell. Vagy ha ki akarod fejezni hovatartozásod egy bizonyos dologban, vagy annyira istenítesz és felnézel, mondjuk egy zenekarra, hogy muszáj a logójukat a saját testeden is látni. Bármilyen ok vezéreljen és bármilyen minta is legyen az, amit magadra szeretnél tetováltatni, ne feledd, hogy gondold át százszor és minden porcikáddal akard.

De nem vagyok én az Atyaúristen, hogy ítélkezzek, ha netán egy futó gondolat miatt magadra tetettél egy delfint. Nem az a célom ezzel a bejegyzéssel, hogy elítéljek bárkit is, vagy prédikáljak, netán okoskodjak. A szólásszabadság egyik nagy előnye, hogy leírhatom ide a véleményemet a témáról teljesen legálisan. Nem szentírás, amit mondok, de érdemes rajta elgondolkodni.

Először is köszönöm, hogy benéztél az oldalamra. Az, hogy ez csupán a véletlen műve volt vagy netán szándékosan léptél ide, most hagyjuk. A Tetkószféra cím ne ijesszen el senkit, természetesen nem arra utal, hogy csak akkor nézheted meg a tartalmát, ha rendelkezel tetoválással, mert ha nem, akkor te nem is értheted, mi is folyik itt. Minden érdeklődőnek fenntartom a blogot, legyen az egy ártatlan kíváncsiskodó vagy esetleg egy televarrt tetováló művész.

Személyemről sokat nem szeretnék elárulni, annyit azért bevallok, hogy már régóta érdeklődöm a tetoválások iránt és rendelkezem is eggyel egészen pontosan a tarkómon. A blogot azzal a céllal indítottam, hogy megismertethesselek téged a tetoválás világával.

Foglalkozni fogok a történelmével és eredetével, hogy tudd, hogyan és honnan is indult ez az egész. Továbbá összegyűjtöm az egyes szimbólumok jelentését, hogy ha netán minta után keresgélném, azért tisztában legyél a mögöttes tartalmával. Ha már itt tartunk, a Discovery leadta nem is olyan régen a Tetkóvadász című dokumentumfilmet. Szeretném majd minden részét egyesével kielemezni, véleményezni, mert jó megismerni, hogy különböző kultúrákban hogyan is él a tetoválás. Leírom nektek azt is, mire érdemes figyelni, mielőtt varratnál a testedre, és mit kell csinálni, miután már kész a mű. De lesznek képek is érdekes, művészi vagy netán borzalmas tetoválásokról, hogy ezekkel is megismerkedj, meg persze a poén kedvéért. Egyelőre ennyi a tervem, de ez nem jelenti azt, hogy csak ezekről fogok blogolni, sosem lehet tudni, mikor jön egy újabb ötlet, amit majd lejegyzek. Abban viszont biztos lehetsz, hogy a tetováláshoz lesz köze.

Jó böngészést az oldalon!